Mixdogmania: december 2010

Most egy kicsit felhagyok a visszatekintések írásával mert tényleg sohasem érem magam utol és csak gyűlik gyűlik amiről írnom kéne.

Egy tréning utáni séta közben jött az ötlet hogy mi lenne ha kiruccannánk Szlovéniába 1 napra a kutyákkal egy kis kirándulásra meg minitréningre, gyorsan utána is néztünk hova is kéne menni pontosan, de jött a felismerés hogy annyi szép hely van, hogy kevés lesz az az 1 nap, így hát 3 lett belőle:))(ami persze szintén kevésnek bizonyult).Bled lett végül a hely amit kiválasztottunk, majd nekiálltunk a szálláskeresésnek persze az indulás előtt néhány nappal /fő az előreszervezés :-D / ráadásul olyan helyet kellett találni ahol 4 kutyával fogadnak. Az első hely amit kinéztünk a további 100 megnézett ellenére is a nyertes maradt, megíródott a levél olaszul (mivel ezen a nyelven tudok kommunikálni) hamar jött is a válasz de kiderült nincs már hely arra az időszakra amikor mi menni szeretnénk. Ekkor már úgy voltunk az sem érdekel minket ha a kocsiban kell aludni de mi akkor is megyünk :)
Végül úgy döntöttünk hogy akkor nem csak Bled-ben keresünk szállást, hanem a közelében is. El is küldtem a levelet még 4 helyre, és szerencsénkre mind a 4 hely válasza pozitív volt 1-nél sajnos már nem volt hely de később szívesen látnak minket, így végül még válogatni is tudtunk. Figyelembe vettük a kutyáknak mi a legideálisabb és végül Bohinj-ban lévő szállást választottuk, nevezetesen Penzion Cerkovnik. Kedves kis panzió ami előtt csobog egy kristály tiszta patak és nyáron rálátni a Bohinj tóra is, na meg persze a gyönyörű hegyekre rengeteg fenyővel. Most sajnos ebből nem sokat láttunk a felhők meg a köd miatt (bár a harmadik napon kaptunk egy kis ízelítőt a napsütéses tájból is), persze ettől még a látvány gyönyörű volt, mivel mindent ellepett a közel 150 centis hó. Mindenféleképpen vissza kell menni oda nyáron.

2010.12.03.
Indulás tervezése hajnali 3 órára volt kitűzve, én fél 3 kor még céges bulin voltam de a taxi simán hazaért 3-ra :) igaz így azért kicsit csúsztunk de már szinte minden cuccom a kocsiba volt így elég hamar eltudtunk indulni, a kutyákat sem kellett noszogatni hogy kocsiba szálljanak, imádnak utazni. Az utunk kicsit hosszabbra sikeredett mint terveztük, de ez nem a mi hibánkból adódott hanem az időjárás szólt közbe, hatalmas hóesésben nem száguldoztunk és néha egy egy keresztbe fordult autót is ki kellett kerülni az autópályán, de összességében zökkenőmentes út volt. A szálláshoz érkezés előtt még megálltunk megnézni a Bledi tavat ami mondanom se kell "rettentően" néz ki :) A tó sötétkék színe a benne tükröződő havas tájjal amiben a hegyen lévő vár is látszódott, az egész olyan volt mint a mesében, csend, alig néhány ember, a fehér hó, a tó ránctalan felszíne, nagyon nagyon szép látvány volt. Ezután elfoglaltuk a szállást, jó tágas szobát kaptunk hogy a kutyák kényelmesen elférjenek, majd átöltöztünk és nekiindultunk az első felfedező útnak a környéken. Mindenhol csak hó hó és hó volt.

A háztól 1 percre a képen látható helyre lyukadtunk ki, na itt rögtön belevetették magukat a kutyák a hóba és pattogtak rohangásztak mint egy bakkecske, hol elmérték az ugrást akkor belefejeltek, de volt hogy direkt bukfenceztek bele, nagyon élvezték főleg hogy a hosszú út után végre szabadok lehettek :)
Én alapjáraton nem szeretem a havat, vagyis nem szerettem de ott akkor átértékeltem mindent és a kutyáimmal együtt élveztem az egészet :))) Rögtön alkottam is egy hóangyalt amiből igen nehézkesre sikerült a felkelés a hó nagyságából adódóan :) Sétánk során találkoztunk pacikkal akik nem voltak elkerítve így ha úgy gondolták volna akkor velünk tarthattak volna a sétán de szerencsére ennyire nem voltak kíváncsiak de azért egész közel merészkedtek hozzánk. Sétánk egész érdekesre sikerült mert nem tudtuk hol is járunk így csak mentünk mentünk és másztunk a hatalmas kitaposatlan területeken, de végül visszajutottunk a kiindulási pontra.Ezek után jól esett a meleg szoba, persze a kutyák cseppet sem mutattak arra utaló jeleket hogy fáznának és nekik ez elég lett volna, de száműzve lettek a boxokba.

2010.12.04 A terv a Savica vízesés megtekintése volt, kutyáknak nem kellett könyörögni csak úgy pattantak be a kocsiba. Elértük a vízeséshez vezető utat amikor is megláttuk a hóláncot jelző táblát /életemben nem szereltem még hóláncot, hát most már ezen is túl vagyok :) /, felszereltük és indultunk tovább, majd szembesültünk a ténnyel hogy ez nem fog összejönni mert egy utat takarító autó megcsúszott és épp kimenteni próbálják másik 3 nagy géppel, visszafordulás és az első leágazásnál várakozás hátha néhány perc alatt sikerül kiszabadítani, addig megfuttattuk az ebeket. Íme egy kép amikor a kutyákat kiengedtük a kocsiból :)

Elég hamar visszatértünk a kocsihoz mert nem vezetett az út sehova ahol is rendesen sétálni lehetett volna velük. Újra megnéztük hogy kimentették-e már a kocsit de sajnos nem, így megfordultunk és más úti célt keresvén elhagytuk a helyszínt, de közben a térképet nézegetve megtetszett nekünk egy hegy ahol működik egy sícenter ahova kabinos felvonóval lehet felmenni, nevezetesen a Vogel Sky Center, miután kiderült a kutyák is felvihetők nem sokat filóztunk hogy kipróbáljuk-e. Kutyáinknak fel sem tűnt hogy több száz méter magasba emelkedünk felfelé. Végül 1535 méteren találtuk magunkat. A bizonyíték :)

Én és a kutyák, balról Given, Kelly, Sidney és Jasmin

Elindultunk egy úton lefelé de kutyák pórázon maradtak a síelők miatt, igaz nem voltak sokan de természetesen a kutyáink és síelők érdekében is vigyáztunk nehogy baj legyen. Kerestünk egy olyan helyet ahol nem síelnek és ott elengedtük őket hogy kitombolhassák magukat, itt a hó már 150 centi környékén volt és megállás nélkül esett.
Néhány kép lentebb amin jól látható a hó magassága, a kutyák szerencsére nem süllyedtek bele teljesen a súlyuk miatt, különben eltűntek volna benne :)

Sidney alig látszik ki :)

Ezek után vissza kellett mászni a hegy tetejére még jó hogy direkt raktam Jasminra hámot így tudott húzni felfelé :) Felérkezés után 10 percet kellett várni hogy beszállhassunk a felvonóba ami levisz minket a kocsihoz.

Leérkezés után

2. nekifutásra is megpróbálkoztunk a vízeséshez eljutni, ekkor egy hatalmas hókotró és hófúvó szélesítette ki az utat hogy elférjen 2 kocsi is egymás mellett. Kép a vízeséshez vezető hegyi utacskáról:

Így ismételten várakozásba kezdtünk, de nem adtuk fel elhatároztuk hogy azért is megnézzük azt a vízesést :) kivártuk míg megcsinálták és elindultunk. Fent szembesültünk a tényekkel hogy csakis a parkolóig van az út megtisztítva és tovább semerre, vagyis télen nincs az az elvetemült ember aki felmenne oda, csak mi bolond kutyások :):) elértük a táblát amin az állt 20 perc séta a vízesés, na igen nyáron amikor is nincs derékig érő hó, de így is nekivágtunk hatalmas lábnyomszakadékokat hagyva magunk után. Elértünk egy kis házikóhoz mint kiderült ez a bejárat mivel fizetni kell hogy megnézhesd a vízesést nyáron, most tél volt senki nem volt ott csak mi a hó és csobogó patak és a kihívás hogy mi akkor is átvágjuk magunkat a fél hegyen és felmegyünk a vízeséshez, mindent bevetettünk még egy minilétrát is találtunk amivel egyszerűsítettük a havon való haladást :) Sajnos fel kellett adni mert ránk sötétedett volna. Szóval a vízesés látványa még várat magára.

Az utunkat megint a Bledi tóhoz vezetett hogy megnézzük milyen az este kivilágítva, Jasmin jött velünk egyedül a többiek a kocsiban maradtak, még szerencse mert történt egy majdnem baleset már a kocsihoz visszafelé menet voltunk, amikor meghallottunk egy hatalmas reccsenést és rögtön tudtuk hogy az a fa ága akar letörni ahol éppen Jasmin tart, rákiáltottam a kutyára aki visszafordult azonnal és jött abban a pillanatban leszakadt az ág és a kutya mögé esett, úgy nézett ki mint a filmekben hatalmas robaj hófelhő amiből a kutya rohan ki :S Jasmin megállt mellettem, a szívem az majd kiugrott a helyéről, de megint bebizonyosodott hogy a kutyám sokkal de sokkal stabilabb mint én azt hittem, odamentünk a fához és mintha mi sem történt volna letörtem egy darabkát hogy majd játszunk vele és feloldom a kutyát de erre semmi szükség nem volt teljes magabiztossággal odament és jól megszagolgatta mi is az ott a földön ami 1 perce még megakarta ölni, majd teljes nyugalommal elsétált onnan a kocsiig. A pulzusom már jobban volt de azért nem mertem volna megmérni. Szerencsére a veszélyes kalandokból ennyi jutott. Jasminra meg nagyon büszke vagyok!

Íme a "kedves" faág :

Ezután a kis kaland után nem is eshetett volna jobban az a forró bögrés leves. A kölykök persze nem fáradtak el folytatták a játékot a szobában: