Mixdogmania: 2010

Most egy kicsit felhagyok a visszatekintések írásával mert tényleg sohasem érem magam utol és csak gyűlik gyűlik amiről írnom kéne.

Egy tréning utáni séta közben jött az ötlet hogy mi lenne ha kiruccannánk Szlovéniába 1 napra a kutyákkal egy kis kirándulásra meg minitréningre, gyorsan utána is néztünk hova is kéne menni pontosan, de jött a felismerés hogy annyi szép hely van, hogy kevés lesz az az 1 nap, így hát 3 lett belőle:))(ami persze szintén kevésnek bizonyult).Bled lett végül a hely amit kiválasztottunk, majd nekiálltunk a szálláskeresésnek persze az indulás előtt néhány nappal /fő az előreszervezés :-D / ráadásul olyan helyet kellett találni ahol 4 kutyával fogadnak. Az első hely amit kinéztünk a további 100 megnézett ellenére is a nyertes maradt, megíródott a levél olaszul (mivel ezen a nyelven tudok kommunikálni) hamar jött is a válasz de kiderült nincs már hely arra az időszakra amikor mi menni szeretnénk. Ekkor már úgy voltunk az sem érdekel minket ha a kocsiban kell aludni de mi akkor is megyünk :)
Végül úgy döntöttünk hogy akkor nem csak Bled-ben keresünk szállást, hanem a közelében is. El is küldtem a levelet még 4 helyre, és szerencsénkre mind a 4 hely válasza pozitív volt 1-nél sajnos már nem volt hely de később szívesen látnak minket, így végül még válogatni is tudtunk. Figyelembe vettük a kutyáknak mi a legideálisabb és végül Bohinj-ban lévő szállást választottuk, nevezetesen Penzion Cerkovnik. Kedves kis panzió ami előtt csobog egy kristály tiszta patak és nyáron rálátni a Bohinj tóra is, na meg persze a gyönyörű hegyekre rengeteg fenyővel. Most sajnos ebből nem sokat láttunk a felhők meg a köd miatt (bár a harmadik napon kaptunk egy kis ízelítőt a napsütéses tájból is), persze ettől még a látvány gyönyörű volt, mivel mindent ellepett a közel 150 centis hó. Mindenféleképpen vissza kell menni oda nyáron.

2010.12.03.
Indulás tervezése hajnali 3 órára volt kitűzve, én fél 3 kor még céges bulin voltam de a taxi simán hazaért 3-ra :) igaz így azért kicsit csúsztunk de már szinte minden cuccom a kocsiba volt így elég hamar eltudtunk indulni, a kutyákat sem kellett noszogatni hogy kocsiba szálljanak, imádnak utazni. Az utunk kicsit hosszabbra sikeredett mint terveztük, de ez nem a mi hibánkból adódott hanem az időjárás szólt közbe, hatalmas hóesésben nem száguldoztunk és néha egy egy keresztbe fordult autót is ki kellett kerülni az autópályán, de összességében zökkenőmentes út volt. A szálláshoz érkezés előtt még megálltunk megnézni a Bledi tavat ami mondanom se kell "rettentően" néz ki :) A tó sötétkék színe a benne tükröződő havas tájjal amiben a hegyen lévő vár is látszódott, az egész olyan volt mint a mesében, csend, alig néhány ember, a fehér hó, a tó ránctalan felszíne, nagyon nagyon szép látvány volt. Ezután elfoglaltuk a szállást, jó tágas szobát kaptunk hogy a kutyák kényelmesen elférjenek, majd átöltöztünk és nekiindultunk az első felfedező útnak a környéken. Mindenhol csak hó hó és hó volt.

A háztól 1 percre a képen látható helyre lyukadtunk ki, na itt rögtön belevetették magukat a kutyák a hóba és pattogtak rohangásztak mint egy bakkecske, hol elmérték az ugrást akkor belefejeltek, de volt hogy direkt bukfenceztek bele, nagyon élvezték főleg hogy a hosszú út után végre szabadok lehettek :)
Én alapjáraton nem szeretem a havat, vagyis nem szerettem de ott akkor átértékeltem mindent és a kutyáimmal együtt élveztem az egészet :))) Rögtön alkottam is egy hóangyalt amiből igen nehézkesre sikerült a felkelés a hó nagyságából adódóan :) Sétánk során találkoztunk pacikkal akik nem voltak elkerítve így ha úgy gondolták volna akkor velünk tarthattak volna a sétán de szerencsére ennyire nem voltak kíváncsiak de azért egész közel merészkedtek hozzánk. Sétánk egész érdekesre sikerült mert nem tudtuk hol is járunk így csak mentünk mentünk és másztunk a hatalmas kitaposatlan területeken, de végül visszajutottunk a kiindulási pontra.Ezek után jól esett a meleg szoba, persze a kutyák cseppet sem mutattak arra utaló jeleket hogy fáznának és nekik ez elég lett volna, de száműzve lettek a boxokba.

2010.12.04 A terv a Savica vízesés megtekintése volt, kutyáknak nem kellett könyörögni csak úgy pattantak be a kocsiba. Elértük a vízeséshez vezető utat amikor is megláttuk a hóláncot jelző táblát /életemben nem szereltem még hóláncot, hát most már ezen is túl vagyok :) /, felszereltük és indultunk tovább, majd szembesültünk a ténnyel hogy ez nem fog összejönni mert egy utat takarító autó megcsúszott és épp kimenteni próbálják másik 3 nagy géppel, visszafordulás és az első leágazásnál várakozás hátha néhány perc alatt sikerül kiszabadítani, addig megfuttattuk az ebeket. Íme egy kép amikor a kutyákat kiengedtük a kocsiból :)

Elég hamar visszatértünk a kocsihoz mert nem vezetett az út sehova ahol is rendesen sétálni lehetett volna velük. Újra megnéztük hogy kimentették-e már a kocsit de sajnos nem, így megfordultunk és más úti célt keresvén elhagytuk a helyszínt, de közben a térképet nézegetve megtetszett nekünk egy hegy ahol működik egy sícenter ahova kabinos felvonóval lehet felmenni, nevezetesen a Vogel Sky Center, miután kiderült a kutyák is felvihetők nem sokat filóztunk hogy kipróbáljuk-e. Kutyáinknak fel sem tűnt hogy több száz méter magasba emelkedünk felfelé. Végül 1535 méteren találtuk magunkat. A bizonyíték :)

Én és a kutyák, balról Given, Kelly, Sidney és Jasmin

Elindultunk egy úton lefelé de kutyák pórázon maradtak a síelők miatt, igaz nem voltak sokan de természetesen a kutyáink és síelők érdekében is vigyáztunk nehogy baj legyen. Kerestünk egy olyan helyet ahol nem síelnek és ott elengedtük őket hogy kitombolhassák magukat, itt a hó már 150 centi környékén volt és megállás nélkül esett.
Néhány kép lentebb amin jól látható a hó magassága, a kutyák szerencsére nem süllyedtek bele teljesen a súlyuk miatt, különben eltűntek volna benne :)

Sidney alig látszik ki :)

Ezek után vissza kellett mászni a hegy tetejére még jó hogy direkt raktam Jasminra hámot így tudott húzni felfelé :) Felérkezés után 10 percet kellett várni hogy beszállhassunk a felvonóba ami levisz minket a kocsihoz.

Leérkezés után

2. nekifutásra is megpróbálkoztunk a vízeséshez eljutni, ekkor egy hatalmas hókotró és hófúvó szélesítette ki az utat hogy elférjen 2 kocsi is egymás mellett. Kép a vízeséshez vezető hegyi utacskáról:

Így ismételten várakozásba kezdtünk, de nem adtuk fel elhatároztuk hogy azért is megnézzük azt a vízesést :) kivártuk míg megcsinálták és elindultunk. Fent szembesültünk a tényekkel hogy csakis a parkolóig van az út megtisztítva és tovább semerre, vagyis télen nincs az az elvetemült ember aki felmenne oda, csak mi bolond kutyások :):) elértük a táblát amin az állt 20 perc séta a vízesés, na igen nyáron amikor is nincs derékig érő hó, de így is nekivágtunk hatalmas lábnyomszakadékokat hagyva magunk után. Elértünk egy kis házikóhoz mint kiderült ez a bejárat mivel fizetni kell hogy megnézhesd a vízesést nyáron, most tél volt senki nem volt ott csak mi a hó és csobogó patak és a kihívás hogy mi akkor is átvágjuk magunkat a fél hegyen és felmegyünk a vízeséshez, mindent bevetettünk még egy minilétrát is találtunk amivel egyszerűsítettük a havon való haladást :) Sajnos fel kellett adni mert ránk sötétedett volna. Szóval a vízesés látványa még várat magára.

Az utunkat megint a Bledi tóhoz vezetett hogy megnézzük milyen az este kivilágítva, Jasmin jött velünk egyedül a többiek a kocsiban maradtak, még szerencse mert történt egy majdnem baleset már a kocsihoz visszafelé menet voltunk, amikor meghallottunk egy hatalmas reccsenést és rögtön tudtuk hogy az a fa ága akar letörni ahol éppen Jasmin tart, rákiáltottam a kutyára aki visszafordult azonnal és jött abban a pillanatban leszakadt az ág és a kutya mögé esett, úgy nézett ki mint a filmekben hatalmas robaj hófelhő amiből a kutya rohan ki :S Jasmin megállt mellettem, a szívem az majd kiugrott a helyéről, de megint bebizonyosodott hogy a kutyám sokkal de sokkal stabilabb mint én azt hittem, odamentünk a fához és mintha mi sem történt volna letörtem egy darabkát hogy majd játszunk vele és feloldom a kutyát de erre semmi szükség nem volt teljes magabiztossággal odament és jól megszagolgatta mi is az ott a földön ami 1 perce még megakarta ölni, majd teljes nyugalommal elsétált onnan a kocsiig. A pulzusom már jobban volt de azért nem mertem volna megmérni. Szerencsére a veszélyes kalandokból ennyi jutott. Jasminra meg nagyon büszke vagyok!

Íme a "kedves" faág :

Ezután a kis kaland után nem is eshetett volna jobban az a forró bögrés leves. A kölykök persze nem fáradtak el folytatták a játékot a szobában:

Jasmin így sziesztázott:

"nem csináltam semmi rosszat csak rágcsálom azt a játékot" arc :)

Sidney végre takarékon :)

2010.12.05 Az utolsó nap. Erről "csak" képekben, önmagukért beszélnek úgy is

Bohinj

Bled

Bohinj

Még említés tennék Jasmin első havas kereséséről, nagyon szépen követett szag alapján nyomot és a személyjelzésnél is hozta a formáját!

2010.08.17
Felcsillant a remény hogy terelős és lapulós is lesz a gyerek,igaz ez még csak szuggerálós, de íme a bizonyíték miközben lassított felvételben közelítette meg a játékot míg az orra oda nem ért majd elhurcibálta :))

és még egy ráadás kép erről a napról :)

2010.08.18 Első közös kép a kutyáimról
(azt inkább nem írnám le mit össze szenvedtem mire 1 jó lett :-D )

2010.08.19 Városi utazgatás és munkahely látogatás

Egy kicsit utazgattunk hogy szokja a zajokat szagokat, vonatoztunk, villamosoztunk héveztünk, semmi zaj hangoskodás nem zavarta nézelődött az ölemből, ha valaki hozzászólt vagy megsimizte akkor ment a csóva és szétesés ezerrel. Az irodában felettébb jól érezte magát úgy gondolta az egy hatalmas játszótér neki minden szobába bement mindenkinek köszönt :)) Hazafelé látott galambokat és felettébb izgalmas állatnak titulálta őket de közöltem vele ez az a dolog amire nem szokunk rá:)

Hazaérkezés után ezt művelte a kertben:

Tiltott kertrészbe fekvés :)

Játéklopás Jasmintól

Máté öcsikémnek puncsolás :)

2010.08.22 Frisbee verseny

Reggel 7:30 kor nekivágtam 3 kutyával a Katthy Miller emlékversenyre, ahova Jasmin nevezve volt.
Nagyon sok kutya és ember volt, emellett kihangosítva szólt hangfalakból minden duma és zene, de Sidney teljesen úgy viselkedett mintha otthon lenne puszi-osztva közlekedett az emberek közt, se kicsi se nagy kutyától nem félt üdvözölte őket, jó kis idegrendszere van úgy néz ki. Amikor dobnom kellett Jasminnak a kölcsönkapott ketrecben töltötte úgy hogy előtte soha nem volt bezárva, ez van bekellet dobni a mély vízbe nem volt más választás, egy kicsi hiszti után feladta és elaludt. A köztes időben kutyáztunk így ismerkedett meg Zaire-val a kis Kerryblue terrierrel akivel jó nagyot játszottak

Elkészült az első közös kép is rólam és az ebekről (köszönet Csabának érte)

Jasmin távolsági futam közben /ha megtanulnék dobni még jobb eredményt érhettünk volna el :)))/ de ő nagyon ügyes volt.

2010.08.24

Állatorvosi látogatás oltás miatt. Dokiimádat megmaradt egy percig sincs nyugton az asztalon úgy kellett lefogni hogy legalább szuri beadásáig maradjon nyugton, persze csóvált közben végig, majd birkózott egyet a dokibácsival amíg Jasmin körmét levágták.
Sid: 5,4 kg
Picuri: 10,2 kg (fogyokúrára ítélve mert túl sokat nasizik Sid miatt :)) )
Jasmin: 35,4 kg

2010.08.29 Sidney első barizása

Sidney rendben volt a barikkal még nagyon pici volt, első körben amikor meglátta őket akkor jól megnézte, aztán nekiiramodott, majd végül kiderült ezek nagy és gyorsan mozgó dübörgő állatok, na akkor egy kicsit meglepődött és inkább nem kergette őket:) hívásra mindig jött,

Jasmin után is futott szépen, szokta a látványt, aztán amikor a birkák nem mozogtak simán odahívtam és szét esett örömében, puszit is oszthatott a bariknak aztán rápakoltuk a barik hátára, majd eltettük pihenni.

Második körben puppyterelés volt két jómadár kelpie gyerekkel együtt engedtük őket plusz jasmin aki ugye egyben tartotta a barikat (ő nagyon ügyes volt imádom) rohangásztak a barik után-mellett-együtt, persze Sid ha hívtam jött hozzám míg a többi gyerek mászkált és szaglászott. már nem mutatott meglepődést teljesen felszabadultan járt kelt a bariknál jött csóvált játszott, szagolta őket.

Rendben lesz ez, semmi negatív nem érte így pozitívan zárult neki ez a kis kaland.

Utána sétáltunk egy kicsit persze az örjöngő maliktól főleg Zirahtól aki állandóan üvölt nulla aggodalom, rohant utánuk nézi őket mit csinálnak és tanulja a hülyeséget tőlük :-P és kutyát persze tud terelni:)